Hideg/meleg/telivér... Mitől azok???

Mitől melegvérű?

A melegvérű fajták egyedei általában kisebb termetűek, finomabb testfelépítésűek és csontozatúak, mint hidegvérű társaik, vérmérsékletük is élénkebb. A melegvérű fajták közé tartoznak a különféle sportlófajták, mint pl. a holsteini, hannoveri, de ide tartozik az arab vagy az angol telivér is. A melegvérű fajták egyedei általában lovaglásra és fogatolásra egyaránt alkalmasak, testfelépítésükből adódóan azonban inkább kitartóak, mint erősek, tehát fogatban is nem annyira a nehéz terhet húzására, inkább hosszabb távok megtételére használják őket.

Mitől telivér a telivér?

Két olyan lófajta van a világon, amelyet „telivér”-nek neveznek: az arab és az angol telivér.     A szó jelentése a tiszta vérben tenyésztett fajtát jelenti, vagyis azt, hogy a telivér esetében az egyszer lezárt törzskönyvbe csak olyan ló kerülhet felvételbe, amelynek az ősei az eredeti méneskönyvben szereplő alapállomány valamelyik tagjára vezethetők vissza.

A telivért sosem nemesítik más fajtával, ő maga tölti be a nemesítő szerepét.Angliában egy James Weatherby nevű szakember 1793-ban könyvet jelentetett meg mindazon lovak származásáról, melyek az angol versenypályákon jelentős eredményeket értek el. A General Stud Book első kötetében 237 kanca és 169 mén szerepelt.

A törzskönyvet ekkor lezárták, így minden ami angol telivér e kancák és mének valamelyikének leszármazottja, és a General Stud Bookot, azaz a méneskönyvet máig is minden évben a Weatherby család adja ki.

A világ másik „telivérje” az arab telivér. Az arab ló története közel ötezer éves múltra tekint vissza, a nemesítés fellendülése pedig egyidős a muzulmán vallás kialakulásával. Mohamed próféta a hívek kötelességévé tette nemcsak a lovak szeretetét, hanem nemesítését is. A hívek között is a Nedzsid-fennsíkon élő beduin törzsek, a wahabiták fejlesztették legmagasabb szintre az arab ló tenyésztését. Éppen ezért sokáig csak az innen származó lovakat tekintették „igazi” arabnak.

A legutóbbi századokban azután számos ló került hadizsákmányként a világ különböző tájaira, a wahabiták legértékesebb lovaiból pedig Egyiptomban megalakult az El Zaharaa ménes.

Az 1967-ben megalapított WAHO (World Arabian Horse Organization), az arab lovat tenyésztők világszövetsége pedig csak azt a lovat tekinti arab telivérnek, amelynek minden őse Arábiából származik, és a WAHO által elismert valamely törzskönyvben regisztrált

Mitől hidegvérű a ló?

A melegvérű és a hidegvérű fajták megkülönböztetésének alapja természetesen nem szó szerint értendő, azaz nem az ereikben keringő vér hőmérséklete, hanem legjellemzőbb tulajdonságaik alapján kapták ezt az elnevezést.

 A „hidegvérű” az ide sorolható fajták vérmérsékletére utal, ugyanis általában nyugodtabbak, lomhábbak melegvérű társaiknál. De küllemükben is sok a különbség.

A hidegvérű fajták tömegesebbek, nagyobbak, erős csontozatúak.

Legtöbbjüknél erős bokaszőrzet található, és még szőrzetük – elsősorban sörényük és farkuk – is dúsabb, erősebb szálú, mint a finomabb testfelépítésű melegvérű lovaké.

A hidegvérű fajtákat általában nehezebb munkára, nagy terhek húzására, valamint mezőgazdasági munkákhoz használják.

Munkabírásukat inkább a nagy erőkifejtés, nem pedig a kitartás és az állóképesség jellemzi.

A középkorban sok hidegvérű jellegű lovat lovagoltak, mivel a páncélos lovagok nehéz, sokszor több száz kilogrammos felszerelését egy finomabb ló el sem bírta volna, és jó néhány mai hátaslófajta ősei között is találunk hidegvérűeket.

A hidegvérű fajták többsége a mezőgazdaság gépesítésével elvesztette eredeti jelentőségét, és inkább a tenyésztők lelkesedése, megszállottsága tartja életben őket, nem pedig a használhatóság.

Azokban az országokban, ahol a lóhúst rendszeresen fogyasztják, a hidegvérű fajtákat hústermelésre is tartják és tenyésztik.